Hogyan éljünk együtt a márvánnyal?

Hol és mikor használjuk, ne használjuk?

Amennyiben otthonunkban márványt szeretnénk (Szerelem első látásra-mert nem élhetünk nélküle, hisz oly gyönyörű) annak is meg van a lehetősége, de megfelelően körültekintően kell eljárnunk, mielőtt beépítenénk.

Márvány a konyhába nem való. Ugyanis a savak oldják, a bort szomjas utazóként beissza, a kávé hamarabb jut el a mélyére, mint amilyen gyorsan feltörölhetnénk. Természetes kő iránti olthatatlan vágyunkat inkább mészkő, vagy gránit burkolatokkal csillapítsuk mind a konyha, mind a fürdőszoba, mind a folyosó területén.

Amennyiben mégis csökönyösen ragaszkodunk a padlóhoz is, akkor impregnáljuk. És ne engedjünk be senkit cipőben! Magas sarkú, szögezett körömcipő pedig a kegyetlen halál a márványnak. A kutyát, szomszéd gyereket és a mienket is szövetmamuszba bugyolálhatjuk, vagy évente újra csiszoltathatjuk és políroztathatjuk a felületeket.

A márvány inkább a falakra, oszlopokra való és ott igazán gyönyörű. Amennyiben nagy ablakaink vannak, a természetes fényben szikrázó, csodálatos élményben lesz részünk. Amennyiben nincs erre lehetőség, érdemes rejtett lámpákkal finoman megvilágítani és kényelmesen elhelyezkedve csodálni a természet adta fantasztikus élményt.

Előny - Hátrány

A márvány elég puha ahhoz, hogy megmunkálják, de kellően ellenálló ahhoz, hogy száraz körülmények között időt álló legyen.
És itt fel kell hívnunk a figyelmet a SZÁRAZ KÖRÜLMÉNYEK között kitételre.
A márvány nagyon rosszul viseli a savas esőt, ettől ugyanis könnyen mállik. A mai környezeti hatások nem kedveznek a márvány kültéri felhasználásának, mivel a világban sajnos általános jelenség a légszennyezés és a savas esők jelenléte, ami elveszi a márvány fényét és tönkre teszi a szerkezetét.

Egy kis történelem ...

Ha valaki természetes kőre, kőburkolatra gondol, első ízben gyakran a márvány ragyogó képe villan fel lelki szemei előtt. Kétség kívül az egyik legelegánsabb, legszebb kőzet és kiváló tulajdonságai, szépsége miatt már ősidők óta nagy becsben tartják. Az ókori Egyiptom, Görögország, Róma, az olasz reneszánsz nagy mesterei Michelangelo, Bernini, vagy a barokk mind-mind márványba álmodta érzéseit, örömét, fájdalmát.

Az építészek és szobrászok számára a márvány szó sokféle kőzetet jelenthet. Mészköveket, szerpentineket sőt még kvarcitokat is neveznek márványnak, a lényeg, hogy halványszínű és faragható legyen. (Ez a gyűjtőfogalom történelmileg alakult így és nem akarnak senkit sem megtéveszteni vele.)
A geológusok számára a márvány speciális körülmények között, metamorfózissal létrejött kőzet. A valódi tiszta márvány úgy alakult ki, hogy mélyen eltemetett mészkőrétegek a Föld belső hője és a felettük lévő kőzetek nagy nyomása alatt átkristályosodtak és mélyről, hegységgyökerekből, vagy kontinentális lemezek ütközési zónáiból kerülnek felszínre más ősi kőzetrétegek közé ékelve.

A leghíresebb márvány a Carrarai (Olaszország). Jelenleg ezt tartják a legértékesebb márványnak. Hófehér, vagy halvány krémszínű, különlegesen ragyogó kő, amely csodálatos műalkotások alapjául szolgált és szolgál ma is. Neve hallatán az eszményi szépségű csillámló fehér kőszobrok juthatnak eszünkbe.